Hiroshima után épp elértük a vonatot és a kyotói színházi előadást. Az 50 perces kulturális zanza ötelete alapvetően nem tűnt rossznak, a kivitelezés azért hagyott némi kívánnivalót maga után - kivétel talán a bunraku (bábszínház), ami nagyon érdekes volt. Hangulati felvezetőként a mögöttünk ülő angol pártól értesültünk a választási eredményekről, a hír pillanatok alatt végigsöpört a színtermen és perceken belül kisebb after-parti hangulat alakult ki :)nagyon vicces volt!! Mindenesetre jól esett a hosszú séta hazafelé a Gion-ból (ez Kyotó egyik legrégebbi gésanegyede). Azt gondoltuk eddig, hogy mi aztán remekül elnavigálunk a világon mindenhol, csak egy térkép és mindenhova odatalálunk. Nos az elméletünk megbukott, de legalábbis romokban hever :) Japánban ugyanis nincsenek sem utcanevek, sem házszámok, így aztán egy sarkon állva nem egyszerű eldönteni, hogy jobbra vagy balra induljon az idegen...ami azért segít, hogy az épületeknek nevet adnak, így azért nem lehetetlen hazataláni, csak kellő rezignáltság kell hozzá, hogy fél óránként beazonosítsd magad 1-1 helyen. Viszont így teljesen elszakadva a térképtől csodás helyeket találtunk, felfedeztük Kyoto egy másik régi gésanegyedét a Pontocho-t,
ami egy szűk, de annál hangulatosabb utcácska, tele lampionokkal, titokzatos éttermekkel és ma is működő ocsajákkal. És már az sem lepett meg nagyon minket, hogy egy falmenco gitáros utcazenész zárta az utcát :)
Másnap hatalmasat csavarogtunk Kyotóban és sok olyan helyre sikerült ellátogatni, amit már nagyon vártunk. Érdemes a kerteket nyitáskor felkeresni, mert akkor még kevesebb a látogató és ha olyan szerencséje van az embernek, mint nekünk az Ezüst Pavilon kertjével, akkor szinte teljesen egyedül élvezheti a kert szépségeit. A Ginkaku-ji az egyik legprecizebben megtervezett zen kert, aminek a felső része tájképi kertbe megy át, nekünk nagyon tetszett, bár erre még néhány japán is azt mondja, hogy talán túlzás. Mindenesetre, ahogy más kertben sem, itt sem sikerült őszi leveket gyűjteni :(. Az Arany pavilonnak otthont adó - hasonló nevű - Kinkaku-ji már jóval zsúfoltabb volt, de a pavilon miatt feltétlenül látni kell!. A Ryoan-ji a világ egyik legismertebb zen kertje, azt mondják, hogy a sziklakertben elhelyezett 15 kőből bármilyen szögből nézzük, csak max. 14 kő látszik, a 15-et meditatív állapotban tűnik csak a szemünk elé. Hát nekünk nem sikerült megpillantani :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése