Fuji és a szerencsesüti

Pár napja egy útszéli kis étteremben isteni sütit ettünk. Amúgy is csupa kulináris élvezetben ez az ország, de ez a süti mennyei volt. Formára olyan nagyobb gombócra hasonlít, kívül puha rizstészta borítja, ami olyasmi, mint a nyers tészta, ami amúgy is nagy sláger :)...kis édes porral a tetején, belül mindig meglepetés, főleg, hogy sem a nevét sem a fajtáit nem nagyon ismerjük. Létezik itt egy zöldbab-nak nevezett növény (leginkább a zöldborsóhoz hasonlít, csak talán még édesebb), szóval ezzel, meg vaníliakrémmel és piskótával töltve :) Jaj, isteni!!!! Nagyon élvezzük a felfedezést, minél bizarabbul néz ki, annál inkább jöhet...a csúcs eddig egy fekete savanyú izé meg valami átlátszó, zselé-tésztaszerű sós tengeri kütyű volt, nem állítom, hogy finomak voltak, de érdekesek mindenképpen.
Mindemellett mindent rendkívül ízlésesen csomagolnak. Főleg vonat és hajóállomásokon találkoztunk nagyobb ajándék és édességboltokkat, de mindig csupa gyönyörűség már csak kívülről is végignézni az esztétikus csomagocskákon.
Még mindig nagyon jó az idő, semmi eső, bár ma kicsit borongósabb napra ébredtünk. Épp Kiotóból Kanazawa felé vonatozunk, útba ejtve az Eijeiji zen buddhista kolostort és a Japán-tengert.
A tegnapi nap több, mint izgalmasra sikerült, miután 8 órát araszoltunk a vasárnapi kirándulós dugóban, lekéstünk 3 vonatot és 11-re értünk a kiotói szállásunkra, ami kétségtelenül eddig a legszebb (mitsui garden hotel). Cserébe viszont egész délután gyönyörködhettünk a Csendes-óceánban és a Fuji-ban :)...szóval azért annyira ne tessék minket sajnálni :). A szállodába megérkezve, teljesen elgémberedve, fájó tagokkal bújtunk be a yukatánkba és gondoltuk, mikor, ha most nem, hát veszünk egy forró fürdőt. Jó döntés volt!
Kétféle fürdőtípus közül, ez inkább az otthoni spa-hoz hasonlít, míg a rjokan-ok kimondottan természetes hőforrásokra telepített szabadtéri fürdők, gyakran szállodával egyben. A fő külödönbség a Rudas és az itteni onszen között, az maga a fürdőszertartás. A férfiak és a nők külön fürdenek. A fürdőt yukatában illik meglátogatni, ami az általános szabadidős ruhaviselet, nagyon kényelmes, pamutból készült köpenyszerű ruha ez, amit derékban vékony övvel kötnek meg. A yukata nem marad sokáig rajtunk, a fürdő öltözőjáben hamar megszabadulunk tőle és belépünk a finom meleg gőzben úszó fürdőtérbe. A mesztelenség csak az első pillanatban zavaró, de hamar megszokja az ember, főleg, hogy mindenki olyan végtelenül természetesen viselkedik. A fürdő egyik falán kis tükrök előtt, apró székeken ülve lehet habos és alapos tusfürdőt venni, ami ahogy láttam akár 20 percig is eltarthat.A tisztálkodás után, alaposan lemosva a szappant és a habokat a testünkről lehet elmerülni a 40-44 fokos pezsgőfürdőben.Ha olyan szerencséd van, mint Andrisnak, az egész fürdő a tiéd. A nőknek - valamilyen fura szokás révén - este illik fürdeni, így az esti órákban biztosan több fürdőtárs is akad. A fürdő kissé párás üvegfala a belső japán kertre nézett, kis kőlámpással a sarokban. Kint is bent is csupa csend. A fürdés és a hűsítő tusolás szabadon bárhányszor ismételhető, de mindig a meleg vízes fürdő az utolsó lépés. Van valami epikureus élvezet ebben az egészben, mindenesetre nagyon kellemes élmény és alig várom, hogy újra visszaérjünk Kiotóba.

Minden napra jut valami véletlen szerencse. Tegnap Kamakurában játrunk és hihetetlen, de az egyik szentélyben több házasulandó párral is találkoztunk, sőt -amit remélni sem mertünk volna- kiváncsi fáncsiként részt vettünk egy teljes esküvői szertartáson. Nem fárasztanálak Benneteket a szertartás leírásával, de a lényeg, hogy maga a házasság a 3x3 rituáléjával jön létre, amikor a kis tálkából a menyasszony és a vőlegény is háromszor 3 kortyot iszik. De beszéljenek inkább a képek magukért.
A másik izgalmas látvány egy novemberi ünnephez kapcsolódik, a 3-5-7-hez. Ekkor a 3, 5 és 7 éves gyerekeket kimonóban vagy kis szamuráj ruhába öltöztetik és elviszik a shintó templomba, hogy megköszönjék, hogy épek és egészségesek. Persze ezt a gyerekek elég sajátságosan viselik :). Nagyon sok szertartás kapcsolódik a gyerekekhez, sőt vannak, külön gyerek "emlékhelyek", ahol a szülők kis piros sapkát vagy kötényt kötnek apró gyerekszobrokra vagy kőtáblákra ezzel áldozva beteg, elhúnyt vagy meg nem született gyermekeikért. Ezen kívül sok dzsózó szoborral is találkozunk, ami egy olyan botvasatva, aki a gyerekeket védelmezi, ő is gyakran visel piros sapit vagy hasonlót.
Hát mára ennyi. Remélem hamarosan újra jelentkezünk!