1000 daru

Japánban a daru és a teknősbéka a hosszú élet szimbóluma. A daru a taoista halhatatlanok szent madara. Felettébb szerencsés előjelnek számít. A legenda szerint, úgy 800 évvel ezelőtt, egy taoista szerzetes szemtanúja volt egy daru és egy kígyó közötti harcnak. Ez a különös küzdelem ihlette meg a szerzetest a Tai-Ji harcművészetet kialakítására.
A japánok úgy tartják, hogy 1000 hajtogatott daru a hajtogatás közben elképzelt kívánság beteljesülését jelenti.
Él Hiroshimában egy történet, ami egy 1943-ban született fiatal kislány, Sadako Sasaki nevéhez fűződik és így hangzik:
Szadako mindössze két éves volt, amikor az atombombát 1945. augusztus 6.-án Hirosimára dobták. Ahogy növekedett, erős, bátor és sportos lánnyá vált és minden vágya az volt, hogy sportoljon és testnevelő tanár legyen.

1955-ben 11 éves korában, amikor egy versenyre gyakorolt, hirtelen megszédült és összeesett a földön. Megállapították, hogy leukémiában szenved.
Szadako legjobb barátja egy japán legendát osztott meg a lánnyal az 1000 darumadár legendáját. Szadako remélte hogy az istenek teljesítik kívánságát és meggyógyul, ezért elkezdte hajtogatni a madarakat. 644 darabot sikerült befejeznie mielőtt 1955. október 25.-én 12 éves korában, a kórházban meghalt. Barátai és iskolatársai meghajtogatták a maradékot és az 1000 darut Szadako sírjába helyezték.
Bátorsága és kitartása arra ösztönözte barátait, hogy aláírásokakt gyűjtasenek Japán szerte és kezdeményezzék egy szobor építését, mely Szadako és mindazon gyerekek emlékét őrzi, akik áldozatul estek az atombomba támadásának.
1958-ban felavatták a Hirosimai Béke Parkban a szobrot, ami Szadakot ábrázolta egy arany darumadárral a kezében
Napjainkban, az emberek a világ minden részéről darumadarak ezreit hajtogatják és küldik Szadako emlékművéhez, melyeket a szobor melletti átlátszó szekrényekben helyeznek el.
Mi is vittünk egyet és elhelyeztük a sok ezer színes szalagba fűzött darumadár között.



A Hiroshimai emlékparkot és a múzeumot is Kenzo Tange tervezte, akinek több munkájával is találkoztunk már útunk során - tokiói közszolgálati televízió épülete, és szintén Tokióban, a Shinjuku negyedben található polgármesteri hivatala, ami annak idején nagy port kavart Japánban és egy igen nagyvonalú beruházásnak számított, mivel a polgármester - az átlagos japán hivatali és magánlakások méreteihez képest - igen pazar, közel 200 nm-es irodát vehetett birtokba.

A napunk 2 óra shinkanzenes vonatozással indult, de 10 órára már Hiroshimában voltunk. Onnan kisvonattal és komppal jutottunk el Miyajima szigetére, ami amellett, hogy a helyiek a 3 legszebb táj egyikénak tartják és előszeretettel használják az ország szimbólumai között, egy különleges vízen lebegő sintó szentélynek ad otthon. A lebegés persze csak dagály idején működik, apálykor viszont átsétálhatunk a tengerben álló tori alatt. A városban szabadon sétálnak a szelíditett őzek, akik minden fotó kattanásra izgatottan környékezik meg a gyanútlan fotóst finomságokat remélve :)