Nippon

Kicsivel múlt fél 10. Már-már szertartásszerűek az esték, a szállodai check-in és 5 percen belül működik az IT room. A vonal másik végén Budapest, Róma...alíg egy karnyújtásnyira, a vonal tökéletes, mindenki örül mindenkinek :) Innen üzenjük Áginak, hogy a küldetés teljesítve, kis melegítő zacskócska beszerezve.
Az elmúlt 2 napot Tokióban töltöttük, reggeltől estig jártuk a várost. És igen, neknk is többször eljön a "Lost in translation" élmény, különösen a tokió toronyban...reggel 9kor nyitásra érkeztünk és tk. az első fél órában szinte teljesen a miénk volt csak a torony, nem tudom, hogy a fények, a párásabb levegő, vagy a lounge zene okozza-e ezt a hatást, de az édes delírium sokszor települ rá az emberre.
A sok 10 millió ember ellenére a város nagyon barátságos, van nyugodt és pörgős, csillogó és hétköznapi arca, ahol minden egyszerre nagyon izgalmas és megnyugtató - a csend, a tiszta utcák, a tágas terek, a sok zöld, a vízuális szín és formakavalkád, a modern és a régi... és talán a leginkább a "hang- és zeneterápia" - az emberek halkan beszélnek, a metróban kellemesen zenél a hangszóró, a zebra lágyan csivitel, miközben minden étterember és kávézóban a helyi rádió és kereskedelmi tv által sugárzott zaj-szennyezés helyett kellemes lounge zene szól.
Az elmúlt 24 órában utaztunk metróval, busszal, csipkés taxival, de mind küzül a legizgalmasabb a shinkanzen volt. 1 hetes vonat-bérletet váltottunk (a külföldiek számára kedvezményes tarifával elérhető, csak otthonról kell online vouchert rendelni), ezzel tervezzük a legtöbb várost megközelíteni. Vonaton utazni küldön élmény, ez talán megér egy külön postot is :)
Ma reggel elhagyva Tokiót északra vettük az irányt. A mai napra a nikko-i nemzeti park és tosugo-szentély volt a feladvány. A szentély különösen nagy élmény volt, amiről talán a képek is árulkodnak.
Most Sendai-ban vagyunk, ez kb. 200 km-re van nikkótól, amit egy kicsivel több mint 1 órás vonatozással értünk el. A város semmi különös, kb. 1 millió ember él itt, a II. VH után teljesen újra kellett építeni, ami azt hiszem egész Nippon-ra elmondható. Egészen elképesztő méretű pusztítást végeztek az amerikai bombázások,ennek ellenére a korunkbeliek igyekeznek az amerikai életformát követni és szemmel láthatóan egészen más életet élnek mint szüleik.
Még csak a 3. napunkat töltöttük itt, de már most van pár olyan dolog, amiről egészen egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogy lehetett eddig élni nélküle...ilyen pl. sarki kisboltban kapható isteni sushi vacsora, a melegített vécéülőke....azt gyanítom ez a lista a jövő hét végére egész hosszúra duzzad majd.

Tempójuk halálos

Most nagy rohanásban vagyunk, mert hajnalban elhagyjuk Tokyot és most csomagolunk, azaz Kati csomagol én a képekkel bajlódom. A mellékelt rövid slideshow az eddig elkészült több mint félezer kép válogatása. Nem megrémülni összesen 29 darab.

Tokyo remek város nagyon pezsgő müködő infrastruktúrával, de tényleg irunk majd és abban lesznek részletek is :-)

Emberi erőforrás

Sikeresen megérkeztünk Tokióba, minden müködik még a bluetooth is, csak erővel nem bírjuk. A tegnapi képeket már kiválogattuk, csak ki dőltünk.

Big in Japan - nem csak Zolinak :)

Human tetris

Blog megújulása

A technika elkapta Katit is, nem kevés órát töltött, a blog új arculatával, szerintem megérte. Igaz menteközben volt barbis és volt szusi bár kinézetű hangulatú is. A bluetooth még mindig nem működik, viszont már nem probálkozom :). A geotagging megjelenítése nem is olyan egyszerű feladat, mint én gondoltam. Most a rég használt FTP szerverek egyikéhez szereték hozzáférést, jelen állapotban ez szükséges a bemutatáshoz. (gondolkozom egy technikai társ blogon, ahhol ezeket a részleteket kifejteném, még nincs meg hozzá a kellő indíttatás, de egy két nap és az is indul szerintem)

Az UPC előlépett számomra olyan szolgáltatóvá mint annak idején a MATÁV volt, kérdés nélkül menekülni! Technikai információ véletlenül sincs a weben, a telefonos ügyfélszolgálat igy naptár szerint pénteki napon nincs, viszont meghallgathatom, hogy hogyan upgradelhetem jelenlegi szolgáltatásaimat. Ezt minden egyes menü elején. A webes chat-be sem sikerült belépnem, valamit nem adtam meg, de azt nem mondja, hogy mit. Na itt már nem lesz meg a rég használt FTP hozzáférésem, de nem is hosszabítom meg a net előfizetést. (A TV-t már lemondtam).

Lassan minden a helyére kerül, de ha itthon hagyunk valamit is akkor sincs gond, végül is egy elég civilizált országba érkezünk ahol, csak tudunk venni fogkrémet vagy fogkefét :)

Technikai felkészülés

Lassan a készülődés egy expedíciós előkészületi táborrá alakítja lakásunkat. Az utolsó pillanattokban vívok az operációs rendszernek hívott vistával. Eltüntette a notebook Bluetooth adapterét. Tudom, hogy erre most nem lesz sok szükség de még is, kb. 3 óránként rám jön a bizonyítási vágy, hogy még is működni fog. Nem baj, majd a HP hotline megoldja, végül is wordwide garis a notebook :)

Az igazi fejtörést a geotagging első éles bevetésére való felkészülés okozza. A fotok feldolgozásának az optimális workflow-ját probálom kitalálni tesztelni. Várakozásom szerint ide a blogba majd nagyon egyszerüen tudjuk majd beilleszteni a napi utvonalat és a képeket pedig "autómatikusan" arra helyezi. Szüleink még jegyzeteltek féynképezés közben, mi már GPS-t használunk és szivunk nem keveset a technikával. Néha elgondolkozom a jó öreg jegyzetfüzet és a ceruza combón, dehát kérem szépen ez itt a XXI. század!

Szóval töltödnek az akumlátorok, települnek a programok, tisztulnak a lencsék.

Megyünk

Általában két időszakot ajánlanak azonak, akik Japánt választják uticélul. Az egyik természetesen a cseresznyevirágzás ideje, március végén-április elején. Ez az időszak általában 1 hétig tart, plusz még 1 hét a virághullás. Sokan ilyenkor szabadságot vesznek ki és elutaznak valahova az országon belül, a meteorológiai központok és a média részletesen követi a virágzás minden apró eseményét. Igazi ünnep ez!!

Mi az őszi időszakot választottuk, ami szerintem legalább olyan izgalmas. Remélem ezt a postok és a képriportok is igazolják majd :) Mi október 28-án érkezünk és november 8-ig kalandozunk majd. A tengeri áramlatok miatt Japánban ekkor - hozzánk képest valamivel később - mutatja meg igazi arcát az ősz: a természet csodálatos színes ruhát ölt magára, a juharfák levelei izzó vörösbe fordulnak és ideális az idő a kirándulásra (ez a száraz évszak).
Hetek óta tele vagyunk izgalommal, remek blogokat és honlapokat találtunk a felkészüléshez. Talán a legjobb a japan-guide.com, csupa hasznos és praktikus tanáccsal és infomációval, a kedvencem a leaf report, ami az ált. iskolai csapadéktérképhez hasonlóan megmutatja, hogy hol mikor köszönt be az ősz és sárgulnak a levelek - hihetelen mire nem gondolnak :)
Még négy napunk van az indulásig, addig befejezem a Badár Jappán könyvét is :). Szerencsére a hosszú hétvége segítségünkre van és kényelmesen tudunk készülődni. Amit talán a legjobban várunk az az utazás Shinkanzen-en, a Fuji, a zen kertek hangulata, a japán fürdő, a sushi és hogy a kis Vincének füstölőt gyújtsunk valamelyik szentélyben vagy templomban, amikor megszületik :)