Nippon

Kicsivel múlt fél 10. Már-már szertartásszerűek az esték, a szállodai check-in és 5 percen belül működik az IT room. A vonal másik végén Budapest, Róma...alíg egy karnyújtásnyira, a vonal tökéletes, mindenki örül mindenkinek :) Innen üzenjük Áginak, hogy a küldetés teljesítve, kis melegítő zacskócska beszerezve.
Az elmúlt 2 napot Tokióban töltöttük, reggeltől estig jártuk a várost. És igen, neknk is többször eljön a "Lost in translation" élmény, különösen a tokió toronyban...reggel 9kor nyitásra érkeztünk és tk. az első fél órában szinte teljesen a miénk volt csak a torony, nem tudom, hogy a fények, a párásabb levegő, vagy a lounge zene okozza-e ezt a hatást, de az édes delírium sokszor települ rá az emberre.
A sok 10 millió ember ellenére a város nagyon barátságos, van nyugodt és pörgős, csillogó és hétköznapi arca, ahol minden egyszerre nagyon izgalmas és megnyugtató - a csend, a tiszta utcák, a tágas terek, a sok zöld, a vízuális szín és formakavalkád, a modern és a régi... és talán a leginkább a "hang- és zeneterápia" - az emberek halkan beszélnek, a metróban kellemesen zenél a hangszóró, a zebra lágyan csivitel, miközben minden étterember és kávézóban a helyi rádió és kereskedelmi tv által sugárzott zaj-szennyezés helyett kellemes lounge zene szól.
Az elmúlt 24 órában utaztunk metróval, busszal, csipkés taxival, de mind küzül a legizgalmasabb a shinkanzen volt. 1 hetes vonat-bérletet váltottunk (a külföldiek számára kedvezményes tarifával elérhető, csak otthonról kell online vouchert rendelni), ezzel tervezzük a legtöbb várost megközelíteni. Vonaton utazni küldön élmény, ez talán megér egy külön postot is :)
Ma reggel elhagyva Tokiót északra vettük az irányt. A mai napra a nikko-i nemzeti park és tosugo-szentély volt a feladvány. A szentély különösen nagy élmény volt, amiről talán a képek is árulkodnak.
Most Sendai-ban vagyunk, ez kb. 200 km-re van nikkótól, amit egy kicsivel több mint 1 órás vonatozással értünk el. A város semmi különös, kb. 1 millió ember él itt, a II. VH után teljesen újra kellett építeni, ami azt hiszem egész Nippon-ra elmondható. Egészen elképesztő méretű pusztítást végeztek az amerikai bombázások,ennek ellenére a korunkbeliek igyekeznek az amerikai életformát követni és szemmel láthatóan egészen más életet élnek mint szüleik.
Még csak a 3. napunkat töltöttük itt, de már most van pár olyan dolog, amiről egészen egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogy lehetett eddig élni nélküle...ilyen pl. sarki kisboltban kapható isteni sushi vacsora, a melegített vécéülőke....azt gyanítom ez a lista a jövő hét végére egész hosszúra duzzad majd.